1.fejezet

Sziaszok ! Hát, gondoltam ízelítőnek felrakom az első fejezetet. Az eleje úgyis amolyan bevezetőszerű, semmi olyan izgalmas nem történik, de szépen lassan bonyolódnak a dolgok.;) Előre elnézést az esetleges hibákèrt,de sajna jelenleg nincs bétám:s. Jó olvasást:)Ès kérlek hagyjatok kommenteket !Minden vélemény óhaj sóhaj panasz érdekel ;)
1. Váratlanok

/ Lena /
Elmondhatatlan izgatottság kerített hatalmába, amikor reggel felébredtem. Tudtam, hogy végre eljött a Nagy nap. Azonban kótyagos és fáradt voltam. A tegnapi túra Firenzében ugyan érdekes volt, de teljesen kimerített. Miután a csoport fáradtan, kimerülten, és éhesen tért vissza a szállásra, nem ellenkeztünk, amikor a csoportvezetők megtiltották, hogy az evésen, fürdésen, és alváson kívül mást csináljunk. Kivételesen én se nyafogtam, hogy este már nem eszek, meg hogy figyelnem kell az alakomra. Na nem mintha olyannyira számított volna nekem, hiszen sohase tartottam magam kövérnek, de persze tökéletesnek se. Az én meglátásom szerint mindig volt rajtam egy kis felesleg, ami nem tetszett. Nos, tegnap este nem mart a bűntudat, amikor vendéglátóink svédasztalos vacsorával vártak, és persze a csoport - beleértve engem is degeszre ette magát. A kiadós vacsora után fürödtem, hajat mostam, ezek után felöltöztem a pizsamámba, fogat mostam, majd végül megcéloztam az ágyamat.
- Na nézzenek oda, a mi kis világjárónk lemerült - Szólt oda nevetgélve szobatársam,és egyben legjobb barátnőm Katie.
- Szerintem megint Markra gondol, azért mosolyog félálomban - tette hozzá vihogva Mary. Szintén szobatárs és barátnő. Mi hárman, akik úgy neveztük egymást: az 'elválaszthatatlanok', és valóban össze voltunk nőve, főleg az utóbbi időben. A Mark név említésére hevesebb dobogásba kezdett a szívem, de túl fáradt voltam már hogy reagáljak barátnőim élcelődésére, így gyorsan álomba merültem. Félig még hallottam, hogy követik a példámat, hisz a mai nap nem csak nekem volt fárasztó. Aztán jött a már említett reggel. Meg a fáradtság. Minden porcikámban éreztem, ahogy még több pihenésért kiabál, de nem lehetett aludni. Azonban a fáradtság ellenére izgatott is voltam. Erre a napra vártam mióta idejöttünk.
- Lena!Lena!! Kelj már fel ! -szólongatott Katie - ami felesleges volt mert már nem aludtam köszönhetően Mary takaró-lehúzás akciójának. Hát persze, hogy tudták, hogy lehet megakadályozni, hogy visszaaludjak. De ma nem tettem volna meg. Nem ma, amikor végre láthatom Pisát - az egyik hozzám közel álló város. A várost, ami fent van a 'városok ahova szeretnék eljutni ' listámon. És ha már Pisa, akkor Ferde torony,Dóm tér, és hasonlók. A tudat hogy ma végre élőbe is láthatom felvidított. És erőt is adott, amire szükségem lesz, tekintve hogy ma is hasonló túra lesz mint az elmúlt napokban. De a látvány, ami ránk vár szinte minden kínt megér. Még azt is, hogy ilyenkor reggelente elég nyúzott vagyok. Gondolataimból Katie rángatott vissza.
- Lena! Mark volt itt kora reggel. Azt mondta beszélni szeretne veled,és hogy ha felkeltél küldjelek le hozzá. Azt mondta nagyon fontos. Egyébként, ha engem kérdezel szerintem is fontos lehet, mert elég komolynak tűnt. ÓÓ és kéne a....
Már nem figyeltem Katie csacsogására - odamotyogtam neki egy oké öltözök, és megyek -et aztán összeszedtem a holmimat és bevonultam a fürdőbe, miközben kattogott az agyam is. Vajon mit akarhat Mark ? Talán szakítani máris? De hát még csak kapcsolatunk elején voltunk, már ha nem számoljuk azt az időszakot, amikor viszonyunkat az ellenségeskedés a civakodás és a veszekedés jellemezte. Nagyon sokáig tartott míg beismertem magamnak hogy többet érzek iránta mint amit kimutatok. Ahogy ezt beismertem magamnak, csoda vagy nem de nem sokra rá ő is ugyanerre jutott így az ellenségeskedés abbamaradt. Ahogy jobban megismertem csak azt vettem észre hogy vonzódok hozzá. Aztán összejöttünk és mondhatni azóta elég jól megvagyunk, szinte alig veszekszünk. Ennek immáron már 3 hónapja. Ezért nem teljesen világos mit is akarhat Mark, és aggódtam. Volt egy rossz előérzetem, nem sejtettem jót. Míg ezeken rágódtam felvettem egy sötét farmert egy világosszürke félhosszú pólóval amit egy szürke barna fekete kockás inggel kombináltam,amit nem gomboltam be. Miközben fogat mostam, elkezdtem tanulmányozni fejszerkezetemet. Hátam közepéig érő fakófekete hajam mely általában szögegyenes, most úgy festett, mint egy szénaboglya. Mély, sötétkék szemeim alatt halvány karikák húzódtak jelezve a kialvatlanságot, mely sajna elég jól látszott, tekintve hogy szinte falfehér színű a bőröm. Sóhajtva fésülködtem meg,ezt követően utoljára tükörbe néztem, hogy biztos emberi fejem van-e. Arcomról csak úgy sütött a zavartság és a fáradtság. Miután kiléptem a fürdőből egyből feltűnt, hogy barátnőim csomagjai útrakészek. Most épp azon vitatkoztak melyik Pisai étterembe fogunk majd enni így én nem szóltam bele. Csak ezután vettem észre, hogy épp az én cuccaimat pakolják összefelé.
- köszönöm lányok! - hálálkodtam.
A fényképezőmet gyorsan leellenőriztem, hogy fel van e töltve. E nélkül ugyanis szinte semmit se érek. Egyik hobbim volt a fényképezés, no meg az utazás, kirándulás. És persze mindent szerettem megörökíteni. Kétségtelen hogy ma több száz képet fogok lőni.. A gondolatra ismét felvidultam, ami hamar el is múlt amint az órámra néztem. Fenébe, már negyed kilenc. És fél kilenckor kell hogy találkozzunk a többiekkel. És megígértem anyunak hogy felhívom, de fogalmam sincs, hol lehet a telefonom. Ez az egyik hátrány, ha sűrűn váltunk szállást. A folytonos kapkodás reggelente. Mindez kábé 1perc alatt játszódott le a fejemben, miközben elkezdtem elrakni a pizsamám, és bevetni az ágyam miközben tüzetesen körbenéztem nem-e tettem valahova az ágy környékére. Mary mintha tudta volna, mit akarok, amikor rámvigyorgott.
- a komódon keresd - mutatott az említett darabra.
- Menj, csak Markhoz addig mi összepakolunk mindent. Majd levisszük utánad az étkezőbe - folytatta - ismét hálásan néztem rájuk.
-Életmentőek vagytok!
Katie, aki eddig haját igazgatta most megszólalt.:
-Sok sikert, aztán csak okosan!
-Kösz lányok, akkor majd az étkezőbe tali, foglaljatok nekem helyet - mondtam miközben nyakamba akasztottam a fényképezőgépem,zsebre tettem a telefonom és elindultam az ajtó felé. Alighogy kinyitottam az ajtót szembetaláltam magam Markkal, amint épp kopogtatni készül.
- Szia - mosolyogtam rá
- Öhm, szia - mosolygott ő is kicsit zavartan, miközben megsimogatta kezem.
-Szeretnék veled beszélni, - ha nem bánod -tette hozzá. Kicsit zavarba jöttem, és ismét baljós sejtelmem lett.
- Nem nem bánom, miért bánnám? - mondtam, miközben ő a kezemet megfogva húzott maga után ki az erkélyre. Szép tavaszi, ámde szeles idő volt. Miután kiértünk, szembefordult velem, és látszódott rajta hogy nem tudja hogy kezdje. Aggódva ráncoltam a szemöldököm.
- Mark, mi baj? Olyan...furcsa vagy..történt valami? Félve nézett rám.
- Lena, lenne valami amit szeretnék veled megbeszélni, tudom hogy nem fog tetszeni, és előre sajnálom ezt. Tudod hogy sohase lennék képes ártani neked, mert fontos vagy nekem,de most egy nagyon fontos döntés előtt állok.- a szavak csak úgy záporoztak belőle, és én tényleg kezdtem pánikba esni.
- Mégis miről van szó? Bökd már ki! - mondtam neki.
- Nos..az a helyzet, hogy apámhoz költözök egy időre Floridába - vallotta meg végül. Agyam működésbe lépett azonnal,ahogy meghallotta az új információt. Mark szülei már rég elváltak, és úgy tudtam hogy Mark csak a nővérével tartja a kapcsolatot, Ted-el sohase volt túl jó a viszonyuk. Ted Markot hibáztatta, amiért úgy döntött, az anyjával marad. A pórul járt apa nem is nagyon kereste fiát.. De akkor most mégis mi lett más? Nem értettem.. Nem tudom mi látszódhatott arcomon, mert Mark gyors magyarázkodásba kezdett.
- Nézd Lena, tudom hogy mire gondolsz, de úgy tűnik anya unja már a kisvárosi életet, a mindig borús időt,és őszintén szólva én is. Beláthatod, hogy mi, akik eddig a napfényes Floridában éltünk kicsit nehezen bírjuk a sok csapadékot és a kevés napot. Azt is tudod, hogy anyu csak a munka, meg az olcsó ház miatt telepedett le itt. Meg persze azért mert távol akart lenni aputól. Az évek alatt összespórolt annyi pénzt hogy jó házat tud majd venni Floridában, valamelyik gazdag negyedben. Teljesen lefagytam. Mindig is tudtam, hogy Sue nem szerette Port Angelest. Azt is tudtam, hogy jó munkája volt, amivel jól is keresett, de nekem soha nem említette hogy vissza akar menni Floridába - mert mi mindig is jóba voltunk. Ès az álmaim? A terveim? - Melyekben ráadásul Mark is szerepelt. Mindig is azt terveztük, hogy a sikeres érettségi után együtt megyünk az egyik Washington állambeli egyetemre. Közös lakást, és közös munkát emlegettünk a kolesz után. És persze, hogy hazalátogatunk sűrűn, hisz nekem is van szerető anyám, és egy 15 éves húgom. Éreztem, ahogy az arcom csalódott kifejezést vesz fel. Megszólalni azonban nem tudtam. Szinte magam előtt láttam, ahogy álmom ezer szilánkra törik. Mark folytatta.
- Tudom, hogy most mire gondolsz, de megnyugtatlak: apám téged is szívesen lát. Szeretném ha velem jönnél Floridába - hadarta egy szuszra. - Ott is tudunk együtt járni egyetemre - érvelt tovább. Azonban nem nyugtatott meg. Ő most tényleg azt kéri tőlem, hogy 16 évesen költözzek el otthonról úgy, hogy gyakorlatilag vele összeköltözök? Azt kéri, hogy hagyjam itt a barátaimat,és utazzam át az államot? Ugyan mindig nagy világjáró voltam, de ugyanakkor a család is fontos volt számomra. Ahogy Marknak is. Értetlenül néztem rá, megszólalni még mindig nem tudtam. A kínos pár perces csendet végül Mark törte meg.
- Tudom, hogy ez most kicsit sok neked, ezért hagyok neked időt, hogy átgondold- mosolygott rám. Csak bólintásra futotta tőlem, miközben belenéztem mogyoróbarna szemébe. Magához húzott és megölelt.
- Tudod, hogy nagyon fontos vagy nekem, És szeretlek. Épp ezért lenne jó, ha végre huzamosabban a közelembe tudnálak - mondta lágyan. Végre én is megtaláltam a szavam.
- De nekem ez így túl gyors! - csak suttogni bírtam. - Ráadásul nem ismerem Tedet, Mark! És mi rá a biztosíték, hogy ő is beleegyezik, hogy odaköltözzek? És egyébként is, mi az összefüggés anyukád Floridába visszaköltözése é a te apukádhoz való visszaköltözésed között ? - Kérdeztem, miközben távolabb húzódtam, hogy jobban a szemébe nézhessek. Mark még mindig mosolygott.
- Hát nem érted? Anyu és apu egy államban! - lelkesedett. Ezen én is elgondolkoztam. Tisztán emlékeztem amikor Sue azt mondta nekem,nem akar még csak egy államban sem tartózkodni Ted-el. Azért is jöttek Washington államba. Most meg valóban, Sue arra készül, hogy Floridába költözik. De vajon egy városba is lesznek? Mark mintha a fejembe olvasott volna válaszolt.
- Ráadásul egy városban is! - lelkendezett tovább.
- Mi? Várjunk..anyukád Telehassee-be akar költözni? - Lepődtem meg. Egyre logikátlanabbnak tűnt számomra Mark anyjának döntése... Vajon mi történhetett, ami így megváltoztatta?? csak nem...?
- Sue és Ted ujra összejött volna? - kérdeztem gyanakodva. De ..arról én tudnék nem ? Várjunk.. mikor is beszéltem utoljára Mark anyjával? 2 hét épp elég idő egy ekkora hátraarcra. Mark arca elkomorult kissé.
- Nem természetesen nem...még - tette hozzá a végére. Kezdtem valóban összezavarodni. Aztán eszembe jutott amikor Amy - Mark nővére mesélte, hogy Sue valami konferenciára ment, ahova mint később kiderül Marktól, Ted is ment de azt már nem ecsetelte egyikük se, hogy végül találkoztak-e
- Találkoztak azon a konferencián, igaz? - kérdeztem
- Valójában.. igen.
- És, mi történt? - kíváncsiskodtam tovább. Mark a fejét rázta.
- Ez..ez bonyolult még mi sem értjük Amyvel, ráadásul anyu szinte semmit mondott. De azt tudjuk, hogy a konferencia óta többször is beszéltek telefonon. Az viszont biztos, hogy anyu már a konferencia előtt is tervezte, hogy visszaköltözünk Floridába. Viszont ugye a házvásárlás..hát igen anyu nem igazán a legjobb ebbe... és hát apu, építészmérnök, plusz ingatlanértékesítő, és ajánlott neki egy jó házat, amit az egyik ismerőse szeretne kiadni valakinek 1-2 évre, amíg a tulaj valami tanulmányi körúton van és csak a rezsit kell fizetni, plusz etetni az állatokat. Így már mindent értettem....kivéve egy dolgot..
- Ès mindennek mi köze ahhoz, hogy te egy időre visszaköltözöl apukádhoz?
- Mindössze annyi, hogy apu új házat kezdett el építeni. Felajánlotta, hogy ha segítek neki, igen jó áron eladja a mostani házát anyunak, a rendes ár töredékéért, szóval elég olcsón. Ennyi a történet. Ted mostani villájára gondoltam és meg tudtam érteni, hogy Mark is ilyen lelkes. Kezdett görcsbe rándulni a gyomrom. Nem akartam tönkretenni Mark boldogságát.
- Tudod, hogy soha nem állnék a boldogságod útjába - mondtam neki. -De még gondolkoznom kell, ha nem bánod. Egyébként mért most mondtad el?- kérdeztem.
- Azért, mert azt hittem nem okoz ekkora dilemmát számodra - rántotta meg vállát - De mondom, adok időt, ha ezt szeretnéd, nem kell most rögtön d nem szeretném, ha a kirándulásod elrontaná. - tette hozzá. - Látom már felkészültél a fotózásra - tette hozzá vigyorogva, miközben a nyakamba lévő fényképezőgépet tanulmányozta.
- Ahogy mondod - vigyorogtam én is. Csak ekkor néztem rá az órámra, és állapítottam meg, hogy jócskán elmúlt fél kilenc.
- Asszem mennünk kéne reggelizni - kezdtem óvatosan -, már fél kilenc
- Rendben, menjünk - válaszolt, miközben megfogta a kezem, és húzott maga után. Lenn az étkezőbe persze azonnal kiszúrtam Mary és Katie asztalát, fellélegeztem, nekem is foglaltak helyet. Ami szerencse, mert rengeteg volt itt a turista.
- Később látlak - mondta Mark elköszönésképpen mielőtt odament volna haverjaihoz. Gyorsan szedtem a tálcámra teát meg valami kaját, és csatlakoztam barátnőimhez.
- Nos - kezdte Mary -, mit akart Mark?
- Na? - folytatta Katie is -, miről akart beszélni? Tömören összefoglaltam nekik az elejétől a végéig. Az első reakciójuk nekik is a döbbenet volt, mint nekem.
- Ès, mihez kezdesz? - kérdezte Katie miközben kibontotta az üdítőjét.
- Még nem tudom - válaszoltam két falat között. Észre se vettem mennyire éhes voltam.
- Hát - kezdte Mary -, lesz, ami lesz, mi mindig melletted állunk, legyünk bármilyen messze egymástól. Katie szintén bólogatott.
- Így van - mosolyogtam miközben megöleltem mindkettőjüket.
- Azonban - folytattam -, még nem tudom, hogy mit tegyek, nem tudom, mi lenne a helyes. - csóváltam a fejem. - Meg a másik az, hogy kicsit fiatalnak érzem magam, hogy összeköltözzek a barátommal. Igen, ez igaz volt. Ugyan szerettem Markot, de ez a szerelem nem az a szívből jövő, igaz szerelem volt. Ez egy olyanfajta kötődés, ami szorosabb a barátságnál. De érzem, hogy nem ő az igazi. Ugyan nem veszekszünk sokat, de ha mégis az elég durva szokott lenni. És főként egy témája van: Jessica, az ex-barátnője, akivel úgymond barátok, de engem nem az zavar, hanem az sokszor hogy néz rá, hogy viselkedik vele, vagy éppen engem mennyire elhanyagol, ha Jessel beszélget. Mark azt mondja már nem szereti, de én tudom, hogy nem bírta teljesen elfelejteni, hiszen mégiscsak ő volt az első szerelme. De Mark jobbat érdemel egy olyannál, mint Jessica, egy olyannál, aki csak a vásárlásra tud gondolni..meg arra. Na meg arra, hogyan használja ki a másikat. Ès ő jól kihasználja a köztünk feltámadó feszültségeket.
- Nos - kezdte Mary -, neked kell eldöntened hogy mi a legjobb neked. Biztos megérti, ha nem akarod elsietni. A fejemet csóváltam.
- Nem, nem hiszem - sóhajtottam - Azt mondta, hogy szeretne a közelébe tudni.
- De nem kényszeríthet, hogy válaszd őt a családod helyett! - csattant Katie. - Azt akarja, hogy napbarnított csirke legyél? - ámuldozott. Na igen..Katie már csak Katie, még ilyenkor is a divat, meg a külső érdekelte. Azonban az én fehér bőröm egyáltalán nem tudott lebarnulni. Mindig maradt ilyen sápadt fehér.
- Nos Katie, az a helyzet, hogy nem tudok lebarnulni. Emlékeztek, amikor voltam nyaralni tavaly nyáron Margaret nénémnél?
- Jaa, hát persze - csapott a homlokára Mary - ezért csúfoltunk albínónak mondták majdnem egyszerre.
- Na mert ti olyan barnák vagytok - vágtam vissza nevetve. Hiába, az a sok eső és a kevés nap teszi ezt az ott lakókkal, hogy mindenki fehér. Viccelődésünket Waretta tanárúr szakította meg, aki figyelmet kért. Mindenki hírtelen elhallgatott és elkezett figyelni.
- Uraim, hölgyeim, fontos bejelenteni valóm van. - kezdte. - - Az a helyzet hogy ma nem fogjuk tudni megnézni Pisát, mert a buszvezetőnk megsérült, és nem fog tudni vezetni, a társa meg elvinne oda, de rá kéne fizetni még az ár 20%- át. Mindenki egyszerre hördült fel. Remek, gondoltam egyre jobb ez a nap.
- Viszont, - folytatta Waretta tanárúr -, van egy másik lehetőség is. Van egy város, Volterra, ahova viszont kedvezőbben vinne el, úgy hogy még idegenvezetőt is szerez nekünk, na meg parkolóhelyet, és kedvezményes ebédet. A Volterra név hallatán felcsillant a szemem. Barátnőimre néztem akik kábulatba voltak. Ők is ugyanolyan világjárók mint én. Ès tudtuk, hogy Volterrába nehéz bejutni, pláne parkolóhelyet találni, főleg ilyenkor, március 19-én. Ilyenkor rengetegen vannak. De nem számított, mindig is szerettem a rejtélyekkel, misztikumokkal övezett városokat. A csoport többi tagja azonban nem volt egy véleményen. Sokan azt hangoztatták, hogy unalmas lesz. Főleg a - kilenc-tízedikesek. Ezért a tanár úr ismét megszólalt.
- Akkor hát szavazzunk! - mondta. - Kezeket fel, aki nem szeretne Volterrába menni és inkább menne Firenzébe. Körülbelül a csoport fele jelentkezett. Kezdtem kétségbeesni. Még a végén újabb firenzei túra lesz, amit nem bántam volna, ha nem tudom, hogy Volterra is egy lehetőség.
- 21 jelentkező- folytatta a tanár, akkor most kezeket fel aki Volterrába akar menni - mondta, majd elkezdett számolni.
- Remélem, marad Volterra - suttogott Mary - szeretném látni a vámpírokat- áhítozott.
- Úú, az biztos - lelkendezett Katie is. Èn csak a szememet forgattam. Ennyire azért nem hiszek a mítoszokban
- Egy,...öt, tíz, tizen...hat..- számolt a tanár, és csak imádkozni, hogy több legyen.
- 23 - mondta végül, én pedig fellélegeztem, majd örömömbe megrángattam barátnőim vállát.
- Katie, Mary, Volterrába megyünk, juhéé - lelkendeztem, miközben a csoporton vegyes érzelmek futottak végig. Volt aki örült, azonban volt aki nem.
- Jujj de jó, látunk vámpírokat - lelkendezett két barátnőm, miközben szememmel elkezdtem keresni Markot. Mikor megláttam, a düh kerített hatalmába. Mark épp Jessicaval beszélgetett, pontosabban nevetgélt, ami innen nézve elég félreérthető volt. Nyugalom, nyugtattam magam, csak beszélgetnek. Ám akkor....
- Lena! Nézd Markot! - Sziszegték barátnőim, és én engedelmesen oda is néztem. Azonnal meg is hűltem, amikor megláttam, amint Mark épp visszacsókolja Jessicát, ráadásul egy sarokba. Hirtelen nagyon dühös lettem pedig alapjáraton elég türelmes szoktam lenni. Még azt se hallottam meg, amikor a tanár szólt, hogy 5 perc múlva legyünk a portánál a cuccunkkal. Mary megfogta a karom.
- Lena, ne csinálj ostobaságot!
- De..de smároltak..éés...Mark..megcsalt..- akadoztam. Katie a fejét csóválta.
- De ez már nem az első volt - sóhajtotta - mi már sokszor láttuk őket együtt, de nem akartunk téged bántani, arra vártunk, hogy mikor mondja el ő. Éreztem, hogy dühömet kezdi felváltani a keserűség.
- Lena, erre most nincs idő. Fel kell menni a cuccunkért, mert nemsoká indulunk. Jess nyakát utána is kitekerheted- szólt Mary. - Ráérsz ezzel a mai nap után foglalkozni, nem? Hiszen hányszor láthatod Volterrát? - folytatta Katie Szavaikra visszatértem a valóságba, és félretettem gondjaimat agyam egy hátsó rekeszébe.
- Igazatok van, menjünk - mondtam. Miután felmentünk a bőröndjeinkért a portán találkoztunk. Onnan indult Volterra felé. A végzetem felé, ám akkor ezt még csak nem is sejtettem.